Hogyan ne legyünk prostik?

2010 november 13. | Szerző: nos |

      Mit tesz az egyszeri leány, ha túlságosan megerőltető számára a munka?

   Súlyos önértékelési zavarok kellenek ahhoz is, hogy az ember nős férfi szeretője legyen. Én már csak tudom. Nem is annyira az önbecsülés hiánya, mint egyfajta túlzott önbizalom szükséges. ” Én majd megmentem, kiszabadítom ebből a rossz házasságból!” Hiszen a nős férfiak házasságai minden esetben melléfogásnak bizonyulnak, csakis ezért keresnek vígaszt és puncit máshol.

     A punci meg csak vígasztal, már ha odáig jut a dolog, többnyire monologizálásban kimerül az egész. Érzelmes beszámolók a napról, munkahelyi sztorik, mit ettünk vacsorára, mire gondoltam, min háborogtam, mennyire hiányzol… e-mail e-mailt követ, s csak néha bántó, hogy magamagát követi az ember. Visszafelé ritkán jön három mondatnál több.

     Hisztinek helye nincs, ezt minden jó punci tudja. De most nem ezen morfondírozom.

     Bejön az étterembe kiscsalád, hétköznapi arcok. V. megsúgja, évekkel ezelőtt a  szomszédságukban dolgozott egy fodrász üzletben. Apa futtatta anyát. Anya meg futott. Megnézem őket jobban, hihetlenkedve vizsgálok minden apró kis ráncot, kukkolom a gyerekük auráját, vajon lehet-e ilyet egyáltalán feltételezni? Hinni nem.

     Jönnek szép számmal olcsó kis lányok, akikről nem tudom eldönteni: kurvák vagy csak beöltöztek dögösnek? Egészen gyűrött madámok lógatják ki a mellük, és bizony rövid a szoknya. A neten tucatnyinál több felkapott blog, arról értekeznek, nehéz-e ráhangolódni az ökölszexre, ha ütött a villanyóra. Nehéz a gázóraleolvasók élete is, tudom. Nem lehet megélni abból, amit egyszerű, becsületes munkával keres az ember. Nap mint nap tapasztalom. Aki egy kicsit is szerencsétlenebb, akit nem pénzel szülő, nagyszülő, aki nem örököl, aki nem egyke, aki nem érvényesíti eléggé magát, az megdögölhet éhen… de színházba, moziba nem megy, nem vesz könyvet, sőt újságot se sokszor, nem ül be a belvárosba teázni, nincs vésztartaléka, nem lehet akármikor, akármilyen beteg. Ha gyereked van, megöl a bűntudat időnként, amiért nem veszel meg egészen egyszerű és egyébként hasznos dolgokat is- örülsz, ha telik a kötelezőre. Tíz éve rendelkezem magam a keresetemmel, de beosztani még csak mostanában tudom. Nehéz megtalálni az egyensúlyt hasznos és boldogító haszontalan között, nehéz folyamatos kárpótlási igényekkel küzdeni, és nehéz nem csak műanyag szart enni meg inni.

     Mitől lesz valaki kurva? Többet akar keresni, kevesebb (???) energiabefektetéssel, tudom. Biztosan nem lehet másképp csinálni, csak ha büszke közben magára, mennyire jó ő. A vendégeivel, akikre ráhangolódik. Akik esetenként belészeretnek, akik csak tőle kapják meg azt, amire vágynak. Pénzért.

     Gyomor kell az ilyesmihez. A nyomor sem pusztít ennyire, mint ez a bátor megmártózás a sok farokban. A “könnyen” szerzett pénzen vett bugyik és harisnyák, parfümök, mozijegyek fellázadnak egyszer. Nincs az a szoláriumbérlet, nagykezelés, manikűr vagy nyaralás, ami boldogítani tudna. Boldogan lehet élni mindezek híjján is, legfeljebb nem minden téren elégedetten.